2011. január 14., péntek

Kitérő.. :)

Keresek valakit

Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szerető szívre sohase leltem,
zokog a lelkem.

Keresek Valakit, s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
s nem tudom, ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,
keresek valakit a Végtelenbe,
loholok egyre.

Könnyeim csorognak - majd kiapadnak:
vágyak magukkal messzebb ragadnak -
majd kiapadnak!

Búsan magamnak akkor megállok,
szemem csukódik, semmitse látok -
akkor megállok.

Lelkem elröppen a Végtelenbe,
tovább nem vágyom arra az egyre,
a Végtelenbe.

József Attila

.
Hogy mennyire hajlamos az ember keresni, kutatni a boldogságot! ...míg rá nem jön, hogy ott van őbenne.

Ezzel a gyönyörű verssel kedveskedek kicsit nektek, amíg nem fotózom a már elkészült ékszereket.
Remélem mihamarabb sikerrel járok és nemsokára már az újabb kis csodáimat is meg tudom mutatni nektek! :)

2 megjegyzés:

horimarika írta...

Köszönöm a verset. Nagyon szép. És várom a csodákat!

Cimbilimbi írta...

Ó... de jó volt erre megnyitni a bloggert :) Szegény drága ember, körömszakadtáig kereste, szerintem nem találta meg, de a bele nem nyugvás megadatott neki, és ennek köszönhetjük a csodákat amiket versként elemeztünk anno a suliban. Köszönöm, megyek felütöm a régi jó szakadt kötetem :) (És bocsánat, hogy elszálltam kissé, Attila mindig ezt teszi velem)